Adtam haladékot magamnak. Lejárt. Béke nektek kedves egologo olvasók, legyetek jók, írjatok sok és szép bejegyzést, óvakodjatok a félreértett libsik örök okoskodó csoportjától, készüljetek arra, hogy úton-útfélen lesznek olyanok, akik antiszemita és jó érzést sértő kommentekkel bombáznak majd.

Jegyezzétek meg a blog nem demokrata műfaj, a leírt sorokban nektek van igazatok, a blog mindenkinek saját királysága, ahol jól kell érezze magát.

Próbáljatok olyasmit írni, ami lényeges és mély – persze olyan szinten, hogy ne ártsatok vele magatoknak.

Ja s nézzétek el ezt a lelki fröccsöt nekem, csak hát búcsúzok, ami kicsit fura nekem.

Kiégtem, meguntam a hülyéket, időm sincs, ja és köszönöm, jól vagyok az írásos önterápiára nincs már szükség.

A blogom ezennel bezártam. Remélem nem kell soha újat nyissak, mert ilyent csak düh, csalódás és egyéb állatfajták hatására tennék. Béka veletek!

    Márkus Éva kolléganőm mondta, hogy épp ma lomtalanítás zajlik. Korodi Attia szorgalmasan végzi a dolgát – van ebben némi kampány is. Én viszont tényleg szeretnék néha tenni valamit a környezetszennyezés ellen. Úgyhogy a kipurcant, három hónapja porosodó állandó táptóé búcsút veszek. So long Mustek, remélem nem kerülsz a szemétdombra, sőt, remélem olyan helyre kerülsz, ahol még számos kivénhedt akku, alkaline elem és mobilaksi gyűlt össze.

Ez volt ő állandó tápsága. Most már örökre táptalan.

Rest in piss. 

Imé az Üllői Úti Fuck halhatatlan műve:

Ennek a címeg: gothmobile 

(Amúgy ezúttal elnézést kérek a maestrótól, az az igazság, hogy fizikai idő hiányában eddig nem tudtam feltölteni - ill a freeblog is le volt terhelve) 

Cím: Sikerüllt

Ez pedig: Sakkburger

Dánké sőn Nándika. 

Ha már van az embernek mobilos fényképezőgépe használja is. Itt van néhány példa, hogy mire.

Megpróbálkozom egy lavina blogbejegyzéssel, szóval érdekelne, hogy mit fotóznak: Macsebb, Lekvárospalacsinta, Misi, Kövi Sára és Nándika.

Céges ökörködés: amikor Éva modell volt és Istvánnal pózolt

Leperzselt disznó Sepsiszentkirályban - a kolbász finom lett, csak nem EU konform

Medvékkel. A bal 1983-ban érkezett, talán karácsonyra. A vörös szemek tulajdonosa én vagyok.

Monostor rocks. Ócsó disznyó mindig jó.

Spontán installáció. Kellékek: sör, citromkarika és a Sombrero, ahol még péntek este sincs tömeg. 

4:10 Már négy után ébren voltam. Ritka, hogy nem tudok aludni, talán a mai beszédtechnika sitting teszi. A változatosság kedvéért nem rohantam a villamos után. Még a headsetem is nálam volt, szóval hallgattam, hogy mit művel a műsorgép.

5:25 Kicsit borzongtam is, pedig a vastag kabátom volt rajtam. A villamos végében zütykölődve eszembe jutott egy régi buli. Még a monostoron, Istvánkáékkal. Pádi és Samu, de a többei jó része is az első busszal távozott. Volt egy fura fílingje.

5:30 A park mindig szép – sötétségben is. A kerek lámpák sárgásak, cakkra jó aláfestést nyújtanak Zuccheronak. A műsorgép épp a Wonderful life-ot adja fel (Black feldolgozás, tube it!). Majd jön az I love you baby. Ez is jól esik. Szerintem én voltam az egyetlen az egész buszon, aki mosolygott.

5:36. Kissé megijedtem. A szerkesztőség előtt a sötétben ott áll István. Elhagyta a kulcsát. Indul a műsor…

Áproposz. Krimi következik.

Éjfél után járt nem sokkal. Kicsit hideg volt, de még jártak néhányan az utcán.

Miközben hazafelé baktatott zenét hallgatott. Csendesen dúdolta is, hogy rómvazöntbilt inő déj, hehehejjj. Kissé franciás volt az akcentusa, de csak azért mert angolul rég beszélt, a barátaival pedig ritkán skypeolt - magyarul.

Az egyik kirakatban egy szemvillanás alatt ellenőrizte a külsejét. Elegánsabb kabát, szorosra kötött sál, sötét nadrág, küldönctáska, kesztyű. Rendben volt. Az arcát nem látta, de sejtette. Legalábbis a karikákat a szeme alatt.

Közel járt a lakásához, arra gondolt, hogy az új Marvel olvasnivalókat még átfutja lefekvés előtt. Esetleg szürcsöl még valami meleget is az egészhez. Ez a gondolat határozottan jól esett. Kicsit fájt már a bokája a járástól.

Két sarokra járhatott a háztól. Azon tűnődött, hogy a fa, amit lát miféle. Talán juhar – gondolta. Otthon inkább fűz, gesztenye meg fenyő volt a jellegzetes, de itt még a fenyők is másak voltak.

A gondolatfejtésnek egy fémes csattanás vetett véget. Utólag úgy emlékezett erre a zajra, mintha valaki azt mondta volna félhangosan, hogy sknikt. Mintha rugóskés, vagy bicska lett volna. Egy pillanatra egy zömök, szőrös férfit látott, sárga izompólóban. Mindezt, miközben ő maga télikabátban korzózott a városban.

Amikor magához tért a fa tövében feküdt. A sála pár méterrel arrébb, a kabát három helyen elszakadva. Inkább meglepetés volt az, ami hatalmába kerítette és nem a kétségbeesés. Feltápászkodott, összeszedte a sálat és már indult is volna, mikor feltűnt, hogy egy cetli lóg a fán, épp azon a helyen, ahol az imént feküdt. A cetlin ennyi állt: zworm.

Ezek után minden világos lett. Meg vagyok értve? Yahoo, reggel 7 GMT+2 idő szerint.

Szóval Tivadar szimpi volt. Még valami kamu PR tantárgyunk is volt, persze az sem volt valami vészes, de jó kis alap, ha az ember odafigyel. Kb, mint McLuhan, ha érdekel akkor utána olvasol, mert sejted, hogy mit keresel. Azt is szerettem.

Utoljára diplomajárás előtt nyaggattam, mert nem írta be valami jegyem (erre emlékszem, be voltam rendesen rezelve, kerek 25 alakalommal hívtam bú fejét).

Aztán jött ez a blog. Az első pár sor után eszembe jutott, amit az, amit az első évről elmaradt vizsgán mondott (az I éveseknek), ti.: Ahhoz képest, hogy újságíróisok vagytok, nagyon helytelenül írtok, de azért én szeretlek benneteket. (Parafrazáltam na.) (És magamra is ismertem, de ezt csak halkan mondom.)

Csomót röhögtem a blogon (akt a prorektorról, jíhá, szexnevelés stb), aztán meg kicsit megnéztem a linkeket. Kedvencem a fontos lehet kategória: a szamoai szótár még csak-csak, de amikor megláttam a kedvenc magyar népmesém (szegény pityke csak megfulladt a kökénytől), akkor már vigyorogtam. A South Parkot meg nem néztem volna ki Tivadarból (az a videó van belinkelve, ami itt lenn is virít.) Szóval Tivadar blogja ünnepélyesen felkerül a linktáramba (ide balra, Balázs alá, ő a numero uno marad).

... tudom, hogy. Gyula szép város. Békések benne az emberek, a románok nem üvültenek, hogy bőőő, pulőőő. A házak ápoltak, minden másodikon van emléktábla. A Gyula panzió ahol laktunk proooofi, békés, csendes rendes, a recepciónál gyakran nincs senki, és mégsem rámolják ki a vendégek a felügyeletlen hűtőt.

A reneszánsz vásár is okés, láttuk Mátyás királyt, majdnem láttunk nyilvános kivégzést, a várban nem fogadják el a magyar igazolványt, egy vendéglő falán megtaláltam Illés Marci névjegyét, hagytam erre fel én is egyet a saját készletből, a pékárú finom és nem gumi állagú, és árulnak finom csabai (vastag)kolbászt. Chery Coke és mazsolás krémtúró is van arrafele. Mazsolás krémtúró és csabai kolbász a szoba hűtőjében is. Most is. Tehát fájdalommal megtelt, búval baszott szívvel tudatom, hogy...

(Aki még mindig nem érti gondoljon arra, hogy valahogy úgy vagyok a dolgokkal, mint a főszereplő a Boldog szülinapot-ban. Kedvenc ételem a hús. A sok hús.)

    Kicsit álmos vagyok. Nyűgülnék, csak a munkaköri leirásba ez nem fér bele. 3 óra ébrenlét után mennék haza a mackókhoz, szundítani. Jól esne a paplan melege, az anyag hűvössége. Ilyenkor elalvás előtt mosolyogni szoktam... 

Ti jól vagytok? 

Ez az elégedettség hangja. A lerben ég a római tál alatt a gáz, a bélszín és a krumpli, a kínai zöldségkeverék és a kevés túró - az oliva olajjal lassan ebéddé érik. Holnap nem cseng reggel ötkor az óra, a gépen két jónak ígérkező film is van (No country for old men és a Walk to remember). Munka is van, de csak kellemes. 10 darab telefont kölcsönözött a Kopi, ezeket tesztelem a transindexnek (van WiFi-s Nokia E51, Sanyi Erikszon W660). Ennyi technikától kicsit zsúfolt a szoba, de sebaj, amíg elkészül az ennivaló, még a szárító is elfér a szobában. Rátettem a kezem a Messiah Complex utolsó számára is, sőt Stargate-t is néztem. Ameddig megérkezik Juli, azt hiszem kicsit rendet teszek a világűrben (van Star Wars játékom, tuningolt jedi-m jó, vagy rossz kiszerelésben, tetszés szerint), s talán este még becsőrölünk néhány temesvárit is… Szóval szép a mai nap.

Nándika egolgo-s leköszönés lebeg a szemim előtt. Jót röhögtem. Íme az előbbihez egy kis ráadás. Loereal: Mert megérdemled!

T&P halhatatlan műve:

"Önnel uram, nem az a baj, hogy kisgazda, hanem az, hogy hülye!"

(Aka. Kolozsvári Állami Magyar Színház, Andrei Serban: A. P. Csehov – Ványa bácsi)

Életemben nem írtam színház kritikát. Leszögezném, hogy ez sem az. Ezek az én észrevételeim, aki nagyon utál érte, ne olvassa.

Az Andrei Serban rendezte Ványa bácsi a hazai kritika szerint az év legjobb darabja (lsd. a színház hivatalos honlapját).

Végre valahára jutott jegy, befértünk, megszidtak, hogy bubimentes vízzel megyünk be s ilyenek.

Csehovot mindig is szerettem (a Cseresznyés kertje szinte kötelező volt a Salek bácsi tanítványok közt). A Ványa bácsi is ilyen lenne – ma. A történet a nagy orosz semmi értelmes emberi lényeinek szenvedéséről szól (főszereplő ha a Csehov biográfiát nézem talán az orvos).

További elmélkedéseknek az szab gátat, hogy nem olvastam a drámát, külön. Nem tudom, hogy mi az, amit Serban hozzátett. Sejtésem szerint a szereplők közti viszonyt kicsit felturbózta (valahogy nem nézem ki Csehovból, hogy egy idősebb hölggyel lecsókoltat egy nős férfit, aki ráadásul a lánya újranősül özvegye is. Na innen tessenek inspirálódni Brazilia).

Színészek egytől egyig szép munkát végeznek. A jellemek nagyon koherensek, meggyőzőek. Szép alakítások. Tényleg. (Magamban bocsánatot kértem Pethő Anikótól, aki az én fejemben eddig még hatodikos forma volt. Tényleg röstelltem magam.)

Nagyon tetszik, ahogy Serban a színház terét használja. Gyakorlatilag négy színpadot teremt, az elsőt kissé kényelmetlenre szabva. Szeretem ha a színészek a közönség közt bóklásznak. Azt is szerettem, hogy mi is át kellet sétáljunk egyik ülőhelyről a másikra. A technikusoknak fenntartott lyukak kihasználása, az emeletek kihasználás mind-mind nagyon ötletes.

Ahhoz képest, hogy iszonyat hosszú, a darab sodor. Nem untam (arról, hogy a negyedik felvonást a fejemben Doobie Brotherst hallgatva néztem végig a rendező nem tehet – szerintem szakmai ártalom).

Élveztem, hogy a díszlet jól ki van használva: Hatházi, Bogdán és Kézdi Imola is lenyomnak egy-egy kiadós iszapbirkózást. Még a közönségnek is jut a sárból, de ez a modern színház átka. Valahogy azonban mégis klasszikus rendezésnek érzem ezt a darabot. Fene tudja miért.

Ami új lehet benne a katarzis elrágógumisítása. Gondolom világos kéne legyen nekem is, hogy modern színházban a katarzis nem dívik. A feszültséget ildomtalan feloldani, mert színpadon kívül sem oldódnak meg az emberekből fakadó gondok, tanítómesére meg semmi szűkség, úgyse hat.

Tetszik az a megoldás is, hogy Szonja a záró-mondókáját liturgiaszerűen adja elő. Van ebben valami a rutin a mi Istenünk, a mindennapok hozzák a megváltást szájízben.

Gyakorlatilag nem tudom mi az, amiért benn mégsem kattan az a valami, ami ilyenkor kattanni szokott. Talán épp azért, mert nincs katarzis. Juli szerint túl sok volt az érzelem a darabban – szerintem túl kevés. Az egy valami, amitől tragédiának érezném a történetet, elviselhetetlennek és megváltásnak a mindennapokat, szomorúnak a szerelmesek közös és egyéni történetét…

Nincs.

(Sacc per kb. Gáspi és Timó hozzászólnak, mert ott voltak a teremben, de Mámáé, nem bánnám ha a 7 kritikus fejeddel leharapnád az enyém, hogy nem vettem valami lapot, vagy efféle… Már ha van türelmed velem is munkáról enyelegni.)

Ismerek embereket, akik kocsmában dolgoznak, diplomával. Ennél a BBTE diploma is többet ér. aztán ismerek embereket, akik laza egyetemi szintű pedagógusok és középiskolai bérért oktatnak (lsd. minimál bér). Ismerek olyan embereket is, akik átbukdácsolták az egyetemet és az RMDSZ berkeiben górék, holott felkészültség és rátermettség szempontjából enyhén gyatrák.

Ismerek embereket, akiknek sok a 40 000 euró, egy garzonért, ahol hallatszik, ahogy a zöld a szomszéd orrában magasra tör, majd egy jól centrázott herák formájában távozik. Ismerek embereket, akik éhbérért többet tudnának a magyarságon segíteni azoknál, akik hülyére keresik magukat. Ismerek erkölcsös embereket, szorgosakat, gyakorlati érzékkel élőket és… pardon, de seggdugaszokat is ismerek. Sajna.

A világ eloszlása, strukturálása nem az én tisztem, de azt látom, hogy a jó és felkészült emberek kiábrándultak, a parasztok, sötétek, műveletlenek és gerinctelenek tábora lelkes. Nihilizmus? Szó sincs róla. Csak tudom, hogy van aki nálam is kevesebbet dolgozik és mégis gyanúsan jól megy dolga.

Szálljatok magatokba. Változtathattok, persze ha mertek.